Ha elég sok ideje vállalkozol, vagy most kezdted, előbb utóbb jönni fog egy ügyfél, aki nem látja majd a hozzáadott értékedet. És ezt nem mulasztja el az arcodba vágni, a lehető legbántóbb módon.
Teljesen mindegy, hogy termékről vagy szolgáltatásról beszélünk, egy pillanat alatt minden összeomlik benned, és megkérdezed magadtól, hogy tényleg jól csinálod-e, amit csinálsz.
Aztán azt, hogy értesz-e egyáltalán ahhoz, amit csinálsz? Neked való ez a vállalkozósdi? Ismerek olyat, aki ezek miatt a reakciók miatt terápiába ment és ott tették rendbe ezt az önértékelési zavart. Az egész a csökkent önértékelésen alapul. Amit csak erősít a túlszabályozott lét, a hivatalokkal szembeni esélytelenség érzete, a folyamatosan változó és általában romló piaci körülmények, az épp aktuális, a társadalmat a sarkaiból kiforgató válság.
Két dolgot érdemes tisztán látni.
Az, hogy neked való-e a vállalkozói létforma, az dönti el, hogy a hó végén be kell tenni a vállalkozásba a kosztpénzből, vagy épp fordítva: marad valamennyi, jó esetben sok. Meg tudsz belőle élni, esetleg alkalmazottakat is tudsz fizetni. Nem pedig az a mércéje, hogy kifogsz valakit, akinek aznap semmi se jó. De tegyük fel, hogy tényleg hibáztál. Elnézést kérsz, kijavítod és minden mehet tovább. Magyarországon valamiért nem divat az elnézés kérés és a saját hibák belátása, mert mindig a másik miatt van. Felszabadító dolog pedig elnézést kérni. Próbáld ki!
A másik az imposztor szindróma. Ez azt jelenti, hogy amit fentebb is írtam, hogy megkérdőjelezed a saját munkád eredményességét, a saját hozzáértésedet. Ezt a Dunning-Krüger féle ábrával a legkönnyebb elmagyarázni, de inkább elmondom szóban. Ha valaki -jelen esetben te- minél többet tud egy adott dologról, annál jobban látja, hogy mennyi mindent nem tud még. Azaz csökken az önbizalma, mert úgy érzi, hogy egy objektív tudás-skálán az ő tudása kevés. A többiek, még azt se látják, hogy van skála. Szóval nyugi! Ha ez megfordul a fejedben, valószínűleg értesz ahhoz, amit csinálsz.
A terméked-szolgáltatásod piacképességét pedig az dönti el, hogy összességében milyen visszajelzéseket kapsz. Ha van 50 dicsérő, de jön egy Karen, azzal nem tudsz mit kezdeni, máshol is ezt csinálta volna. Ha kiírja a Google cégem értékelésbe akkor mi van? Semmi. Mindenki látni fogja, hogy egy Karen, és eszerint értékelik majd. Persze az sem mindegy, hogy mit válaszolsz rá.
Az ilyen vásárlókat egyetlen klikkel meg tudod jelölni a CRM rendszeredben. Aminek a használatát egyébként erősen javaslom akkor is, ha egyedül dolgozol. Egyszerűbbé és átláthatóbbá teszi a dolgokat, éjjel nem arra ébredsz fel, hogy atyaég, ezt elfelejtettem.
Természetesen mi is a QlickCRM-et használjuk, úgy közel tizenöt év vállalkozói tapasztalatával. Csak oda állít korlátot, ahol leesnél, minden más felé szabadon mehetsz, és testre szabhatod, ahogy tetszik. Nem pilótavizsgás, ha eligazodsz a Facebookon, a QlickCRM is menni fog.
Szóval, most, hogy rendbe tettük az önértékelésedet, jöjjön néhány elvitathatatlan érv amellett, hogy vállalkozónak lenni milyen király.
Egyfelől munkahelyet vagy munkahelyeket teremtesz. Az erre befizetett adódból működik az egészségügy, van közvilágítás, és szépül a kerületed vagy a városod, ahol laksz. Ettől van csatorna és víz a házakban. Ez szerintem menő, hogy aktívan hozzájárulsz a társadalom jobbításához.
Másfelől valószínűleg létrehozol egy olyan dolgot alapanyagokból vagy szaktudásból, amit más nem, vagy nem ennyiért hoz létre. A semmiből valamit csinálás csodája. Én ezt imádom benne.
Harmadrészt mindez úgy lehetséges, ha a dobozon kívül gondolkodsz. Nem úgy, mint az iparágad többi résztvevője, hanem valamit máshogy csinálsz. Jobban, ügyesebben, gyorsabban. Ebben a műfajban az egyik kedvencem egy londoni biciklibolt az a neve, hogy Look mum no hands. Azaz nézd anya, kéz nélkül! Ez a dobozon kívüli gondolkodás iskolapéldája egy vállalat nevének meghatározásakor.
Ugyanez vonatkozhat a szolgálatásodra, termékedre. És nem a gulyásleveses rétesre gondolok, mert az valószínűleg azért nem létezik, mert senkise enné meg. Ennyire nem érdemes a dobozon kívül lenni.
Negyedrészt óriási kaland. Sose tudhatod, mit hoz a másnap és mi a túlélés receptje rá. Lényegében egy Ninja Warrior futam, egy igazi túlélő játék. Ehhez intelligencia szükséges, és ha a KATA változást túlélted, valószínűleg ezzel nincs baj.
Ötödrészt: Van az a pont, amikor egyedül már kevés vagy. Ilyenkor embereket kell segítségül hívni. Ez pénzügyileg megterhelő, de már ÚJ MUNKAHELYET TEREMTETTÉL. Ez ismét a semmiből valamit csinálás csodája. Ez már a szintlépés, a javából! Ha itt tartasz, gratulálok, a nehezén túl vagy. Most már nem is vállalkozó vagy hanem cégvezető. Az igazgatót felejtsd el. Ez egy idejétmúlt dolog. Cégvezető, aki inkább csapatkapitány, ugyanúgy a munka dandárján, nem pedig az irodai bőrfotelében lustálkodó despota. Inkább legyél példakép, motivátor, megértő, kedves, elfogadó, engedékeny. Hidd el, szeretni fognak. Persze mindig van, aki megpróbálja kijátszani a rendszert. Éberség!
Egyszer csak azon kapod magad, hogy évi 20-40 milliós forgalmad van. Ilyenkor már nélkülözhetetlen egy jó CRM. De ezt hívják az okosok halálzónának. Azért halálzóna, mert a legtöbb cég ezen a ponton nem éli túl. De most, hogy ezt tudod, biztos nem fogsz elszállni a bérekkel, nem fogsz ésszerűtlenül nagyobb irodába költözni, nem veszel feleslegesen a keresleted tízszeresét kielégíteni tudó gépeket, amik az idejük 90%-ban pihennek. Nem ezt érdemes csinálni. Helyette józan ésszel, óvatos létekkel megvárni, amíg legalább 50, de inkább 100 millió fölé érsz. Ma még elképzelhetetlen? Pár év múlva elképzelhető, sőt tervezhető lesz.
Majd megtanulsz skálázni. Igen, lesznek jobb és rosszabb időszakok. Előfordul, hogy el kell küldeni valakit. Sajnos ennek a felelőssége benne van a pakliban. Ezt vállaltad, amikor aláírtad alapító okiratot vagy a társasági szerződést. Szóval úgy építkezz, ha kell, ezt meg tudd tenni. És akármennyire is furcsa, ezt is annak érdekében teszed, hogy a többi széket megmentsd.
Hatodrészt vállalkozóként könnyen innoválsz, egy vagy több személyes döntés, nyugodtan kísérletezhetsz bármivel, maximum vesztesz valamennyi pénzt. Nem kell bizottságok elé vinni, megszavaztatni, amiből a végén általában egy értéktelen, lepuhított verzió szokott kijönni, a kudarckerülés reményében. És mindenképp figyelj a munkatársaktól jövő észrevételekre, mert sokszor ezeket továbbgondolva jön elő a nagy ötlet.
Hetedrészt nagyon sokat tanulhatsz magadról, az emberekről, és tényleg bölcsebb leszel. Ezt is nagyon szeretem benne.
Ráadásul neked volt bátorságod hozzá. Kurázsi.
Nyolcadrészt pedig példakép vagy. Példakép vagy annak, akiknek van egy jó ötlete, de sosem merte elkezdeni a megvalósítást. Példakép vagy az osztálytalálkozón, mert neked nem a főnök mondja meg a multinál, hogy mikor mész a tengerre nyaralni, hanem te. Példakép vagy a gyerekeidnek, mert azt látják, hogy az önálló gondolkodás és a cselekvés nincs messze az elhatározástól és te nem féltél megvalósítani. A saját lábon állás csodája. Ez semmivel sem összehasonlítható. Te vagy a legjobb, még akkor is, ha néha elbénázol valamit.
Tudod, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Most mire gondolsz? Inspiráló volt ez a poszt? Írd meg kommentben. Vitatkozni szeretnél? Írd meg kommentben. Egyetértesz? Vitatkozz azokkal, akik nem.
A konverzió, az árréstömeg és a QlickCRM kísérjen utadon.
